Mindig nehezemre esett a válasz, amikor egyes médiamegjelenéseknél vagy rendezvényeken a nevem mellé titulust is kértek tőlem, hiszen annyiféleképpen definiálhatjuk magunkat. Én valahogy a titulusokra mindig úgy tekintettem, mint olyan maszkokra, amiből éppen azt rántjuk elő, amelyet az adott helyzet a legjobban kívánja.

Mint mindenkinek, nekem is vannak címereim: író, újságíró, jogvédő, áldozatsegítő, tapasztalati traumaszakértő, traumatérképrajzoló, alternatív életviteli tanácsadó, tréner, védikus (jógapszichológia) mentor, wingwave coach – de én leginkább egyszerűen csak segítőnek nevezem magam.

Iskolákba nem csak tanulni jártam, hanem előadásokat is tartani az erőszak természetéről. A Nézőművészeti Kft. két bántalmazásról szóló érzékenyítő darabjához (Soha senkinek, 7 Nap) tartozó feldolgozó beszélgetés vezetőjeként az évek alatt többezer diákhoz vihettem el az erőszakmentes élet üzenetét.

A BrightSky – bántalmazottaknak és környezetüknek szóló – applikáció fejlesztésében szakértőként vettem részt, így alkalmam nyílt az áldozatokkal foglalkozó szakmabelieknek is (rendőrök, szociális munkások, családsegítők stb.) képzést tartani a bántalmazás természetéről.

Kamaszkorom óta érdekel a kvantummechanika és a metafizika, a test-lélek-szellem kapcsolódása, a filozófia és a pszichológia, de szeretem az irodalmat és a teológiát is. A legnagyobb hatást mégis a védikus ismeret gyakorolja rám, melyet évek óta folyamatosan tanulok.

Egykori bántalmazottként a specializációm a családon belüli- és kapcsolati erőszak témaköre lett, könyveimet is ebben a témában írtam. 

Alapértékem az életszentség tisztelete és az erőszakmentes életre való törekvés, az ahimsa elve.