1975-ben születtem Budapesten nagycsaládban középső gyermekként.
Kiskorom óta érdekelt az írás. Olyan újságíró akartam lenni, aki úgy közvetíti a dolgokat, ahogy azok vannak, és az olvasóra bízza az értékelésüket. Mindig vonzott a periféria, a nem népszerű dolgok megismerése.
A gimnáziumot irodalomrajongóként matematika‒fizika szakon végeztem, de leginkább a kvantumfizika nyűgözött le már akkor is. Két évet hallgattam teológiát, és ma is vallom, hogy egyes keresztény tanítások általam való értelmezése eretnekségnek számítana bizonyos fokig napjainkban is. Ennek ellenére azt gondolom, hogy a mindenféle szent iratok közelebb visznek minket önmagunk és az univerzum valódi természetének megismeréséhez, és hiszek mindenki egyéni spirituális útjának fontosságában is.
1994-ben adtam életet egyetlen leánygyermekemnek, kétszer házasodtam, és kétszer el is váltam. Ismerem a társas magányt és a közösség megtartó erejét is.
2008-ban végeztem el az újságíró iskolát. Politikai újságíróként kezdtem internetes hírportálokon publikálva, de az általam írt cikkek nagy olvasottságuk ellenére sem fértek bele egy politikai nézet kereteibe sem. Abbahagytam az írást, amikor egyik cikkemet lecenzúrázták azzal, hogy „erre még nem érett meg a világ”.
2013 augusztusában a születésnapom előtti napon akkori élettársam súlyosan bántalmazott. Az a verés kizökkentett mindenből, ami addig meghatározott. Elvesztettem szinte mindent, amim addig volt, és amit addig ismertem. Az ütése túllökött a komfortzónámon, és olyan helyeken kezdtem barangolni, ahol e nélkül talán sosem kezdek el.
Visszatértem az íráshoz, de már nem a felszíni politikai színjáték területén, hanem az erőszak természetének kutatásában, a bántottak és bántók megismerésében, a bántalmazottakról szóló élettörténetek elmesélésében és a bántásmentes élet melletti kiállásban.
A verés utáni jó pár hónapban azt hittem, képtelen leszek feldolgozni a megaláztatást, a szégyent és a veszteséget, de a bántalmazás lélektanának kutatása és megismerése közben mégis el tudtam gyászolni a velem történteket. Utam során számtalan bántalmazott történetét ismertem meg, példamutató erejük és helytállásuk ösztönzött, hogy ne adjam fel.
Munkásságommal nem pusztán előttük tisztelgek, de célomnak tartom, hogy lehetőségeim szerint a bántalmazottak rendszerszinten el nem ismert igazságát hirdessem.
Hiszek abban, hogy képesek vagyunk ártásmentes méltó emberi életet élni mindannyian.
Az erőszak természetének megismerése hitem szerint képes megnyitni a szíveket, és emberséggel, megértéssel, értő támogatással életigenlő közösségé tud formálni bennünket.
Az elmúlt pár évben az erőszak természetének kutatásán és megértésén túl nem csak a segítői területen vállaltam szerepet, de folyamatos tanulmányaimmal tovább képezve magam traumaszakértővé váltam.
2014 óta vállalok nyilvános előadásokat és adok interjúkat, támogatom a fiatalok tudattágító törekvéseit.
2017 elejétől a Nézőművészeti Kft. Soha senkinek című darabjához kapcsolódó feldolgozó beszélgetés szakértőjeként a társulattal járom az országot, hogy az iskolákban az osztályszínházon keresztül minél több diákhoz juttassuk el az erőszak természetének ismeretét és az erőszakmentes élet értékeit.
A segítő területen dolgozva coachként, mentorként és a legtöbb eddig ismert módszeren túlmutató traumatérkép-rajzolóként tevékenykedem.
1975-ben születtem Budapesten nagycsaládban középső gyermekként.